A Medárd napi esőzések után szerencsére szép idő, valamint 65km és 1969m szintkülönbség várt ránk. Utunk Hűvösvölgytől indulva a Hármashatárhegy, Kevély-nyereg, Dera-szurdok, Dobogókő, Pap-rét érintésével vezetett Visegrádi révig. Volt sok izzadtság, két defekt javítás, bringacipelés, és az eddigi szakaszok közül a legtöbb patakátkeléssel kellett szembenézni.
Június 12.-én hétfőn 17:30-kor magam mögött hagytam az irodát és megindultam autóval Visegrád felé, ahol találkoztam Marcival, hogy az ő autóját otthagyva előkészítsük a 13.-ai hazatérésünket.
Másnap reggel szokásos gyerek lerakás, majd irány Üröm Marciért, és érkezés a hűvösvölgyi P+R parkolóba, ahonnan elindult a OKT 14. szakasza.
Indulás után nagyon gyorsan rájöttünk, hogy azért az iskolai osztálykirándulásokkal nem számoltunk, amikor ezt a dátumot választottunk, de kivárva a sorunkat a kisvasút lépcsőjénél el is indultunk az imádott KÉK jelzésen, amely most egészen kellemes emelkedéssel melegített be minket és jutottunk el a Hármashatárhegyi Repteret és az Oroszlán sziklát érintve az Árpádkilátóhoz. Itt szintén találkoztunk egy nagyobb osztállyal, ahol egy lelkes 13 körüli kissrác elmesélte, hogy neki is CUBE bringája van és megdicsérte a mountainbike -ainkat. Kicsit beszélgettünk, de ekkor a tanár ékes német nyelven kezdet beszélni a hely fontosságáról, így újdonsült barátunkat átadtuk az ismeretszerzésnek és gurultunk tovább.
Az út innen kellemesen lejtett a Fenyőgyöngye Vendéglő melletti buszvégállomásig, ahonnan elindultunk az első csúcstámadásunkra, hogy meghódítsuk a Hármashatárhegyet. Célunk pontosan a Guckler Károly-kilátó, ahova a KÉK felváltva a műút hol egyik, hol másik oldalán halad, a középső szakaszon meglehetősen sok kővel, de tekerhetően vezet felfelé. Tolni csak a végén lévő gyökeresen kell. Amennyiben pecsételni is akarunk, akkor ne törjünk rögtön a kilátóhoz, mert előtte az adótorony aljában van a pecsételő pont.
Itt ettünk és itt kellett szembesülni azzal a helyzettel is, hogy a tubles kerekembe tavasszal nem tettem defektvédő folyadékot és lelkesen sziszeg egy kő vagy tüske hatására.
Elő a pótbelsővel, mert hát csak hord már ilyet magával az ember, gyors javítás, majd haladunk tovább Virágos-nyereg felé, ahol az út kicsit lezuhanós, majd bicikli cipelős felfelé, de aztán persze csak le kell gurulni a Hármasról, tehát Marci jót lejtőzik, én pedig észreveszem, hogy megint leengedett az első kerekem, így letolom a drótszamarat Virágos-nyeregre. Itt a szakasz 2. pecsételő pontjának árnyékában szembesültünk azzal a kis bakival amit elkövettünk, ugyanis amatőr módon a belső beépítésénél ne néztük át a külsőt régi tüskék után kutatva és bizony volt benne egy kis "bökős" ami korábban a defekt javítónak hála nem hívta fel magára a figyelmet. Na ezt a hiányosságát most bepótolta és így feleleveníthettük a kicsit berozsdásodott belsőragasztó képességeinket. Most hogy már 9 km-t tekertünk és ettünk, meg szereltünk el is telt 2,5 óra, szóval elkezdjük érezni az idő mágikus vonzását, hogy valamit már tenni kéne, mert különben ki hozza el az autót Visegrádról ami még több mint 50km-re van tőlünk? Virágos-nyeregről a Rozália téglagyárig gyorsan lejutunk itt ér véget a 14. szakasz. Gyorsan meg is kezdtük a 15.-et ami családos túráinkról ismerős szakasszal kezdődött Pilisborosjenő felé. A terep nagyon változatos, hol erősen emelkedik, hol virágos réten visz keresztül, hogy megérkezzünk az Egri vártól nem messze fekvő Teve-sziklához. Itt gyors fényképezés és gurulunk tovább, hiszen még fel kell másszunk Kevély-nyeregre.
Itt történik az első apró csalásunk, mert elhagyva a kék jelzést, ahol egy falon kell felmászni, a vele párhuzamosan, de visszafogottabban emelkedő zöld jelzésen megyünk kb. 800m-t majd a Kevély-nyeregre vezető sziklás kék jelzésen 2-3 megállással és egy kis tolással feljutunk, ahol pad, tűzrakóhely vár minket Suhajda Szilárd-ról megemlékező fotóval. Kicsit utána olvasva június 1. emlékeztek meg róla a Nagy-kevélyen, akkor kerülhetett ide is a fotója. Aki régi "motoros" talán emlékszik rá, hogy régen egy turistaház áll itt, mit nem adtunk volna egy finom palacsintáért de sajnos 1992-ben egy tűzvészben oda lett palacsintástúl.
De sebaj gondoltuk majd Pilisszentkereszten a cukrászdában bepótoljuk a elmaradt örömteli kalóriaforrást és ennek reményében fellelkesülve pecsételés után gurulunk tovább. Egy kis lejtőzés után újabb iskolás csoportokkal találkozunk Szent-kútnál, a srácok kedvesek voltak és a számháborúból kiesettek lelkesen pumpálták nekünk a kutat valamint érdeklődtek, hogy vagyunk képesek itt biciklizni? A lejtő végétől egy újabb iskolás csoporttal fűszerezve, kellemesen tekerhető emelkedőn jutottunk el a Dera-szurdokhoz, amin hát bizony átvezet a KÉK. Mit is csinálhat az ember a kerékpárjával a Dera szurdokban? Leginkább tolja és a hátán viszi. Itt érdemes Marci technikáját figyelni, az ülés orra a hátizsák pántjára támaszkodik és így a bringa alsó csövét fogva egészen kényelmesen lehet előre haladni ilyen lépcsőzetes terepen is. Persze ahol tekerhettünk felszálltunk, de leginkább tologatás volt. Mivel a szurdok gyönyörű így nem bántuk, hogy kicsit totyogósra vettük a tempót (persze az idő nem volt ilyen jó fej és nem lassult le a kedvünkért).
Kiérve a szurdokból már nagyon vártuk a pilisszentkereszti cukrászda somlóiját, de sajnos kedd lévén zárva volt, így a pecsételő kocsmában egy meggy Márkával vígasztalódtunk, majd elindultunk a kék jelzésen és irány a szakasz legmagasabb pontja a 699 méteren fekvő Dobogókő. Szentkeresztet egy meredek emelkedőn elhagyva, küszködős és pár rövidebb szakaszon tologatva jutunk fel Dobogókőre, ahol egy tál meleg leves várt ránk a turistaházban, majd pecsételés és fotó a kilátóponton. Itt véget ért a 15. szakasz, de mivel már fél 5 elmúlt, ideje szednünk magunkat, hiszen Visegrádig még 25 km és 610m szint vár ránk.
Mivel Dobogókőről csak lefele lehet menni, köves, technikás lejtőn düböröghetünk 7,5 km-en keresztül a Sikárosi Erdészházig, Király volt nagyon, de fully ide vagy oda, úgy szétrázott, hogy az erdészháznál azért le kellett üljünk egy kicsit. Itt pecsételünk és indulunk tovább.
Dömör-kapu félé indulunk Bükkös-patak völgyében ahol az út egy darabig sík majd hidakon, patakokon keresztül vezet, ami nagyon szórakoztató. A kék jelzés nem visz le Dömör-kapuig hanem egy ball kanyar és indulunk fel Pilisszentlászló felé a patak mellett. Ez már kicsit sok volt de egy kis tolással felértünk Szentlászlóra. Ha ide értek és van időtök akkor a Kis Rigó étterem méltán híres a hegyeket kedvelő túrázók között. Itt ért véget a 15. szakasz és kezdődik a 16.
Mi mindenesetre nem térünk be, hanem az étteremmel szembe pecsételünk és legurulunk az mtb-kel Pilisszentlászlóra. Túránk során itt találkoztunk először azzal, hogy a helyiek a milyen fontosnak tartják a Országos Kék Túrát és ezt kimutatva kis meglepetéseket találhatunk a falut elhagyva. Kis fa faragások látunk az út szélén majd az erőbe beérve rögtön egy nagy Kék Túra feliratba és egy régi piros telefonfülkébe botlunk amiből a hazai zenészeknek és művészvilágnak köszönhetően verseket hallgathatunk (megfelelő számot beütve), ha pihenés közben erre vágynánk.
Az út innen kicsit izzasztó Pap-rét felé le kell gyűrni még 180m szintkülönbséget, mikor már 1600m körül legalább van a lábakban, de felérünk és megtaláljuk a kicsit eldugott pecsételő pontot az erdészház mellett. A rét napsütéses és jó alkalmat kínál egy kis csoki evésre, mert innen kedvenc szakaszunk jön, amit évek óta járunk a Fellegvárig. Azért imádjuk, mert bár néhol egy - egy rövid, megerőltető emelkedő van benne, de általában, technikás, kicsit fel, kicsit le a hegy oldalában és felvisz a Borjúfőre, ahonnan pazar kilátást kapunk a hegyekre és a Dunakanyarra.
Miután kigyönyörködtük magunka indulunk tovább, hiszen a reggeli defektjavítgatások és trécselések miatt stabilan egy óra csúszásban vagyunk, szóval innen már szinte végig lejtőzünk egy apró kivételtől eltekintve. A bob pálya előtt pecsételünk a Nagyvillám étteremnél. Ha valaki lelkes, itt még felmehet a Zsitvay kilátóba, ott is van pecsét, ránk már nagyon várt Marci autója, így gyors fotó, és árnyas utakon száguldozhattunk a Fellegvárig, ahol már az ismertetett nyereg a hátizsák pántján technikával nagyjából 40 lépcsőn kaptattunk fel. Nagy lélegzetvétel és nagyon sziklás úton irány a Visegrádi rév, ahol túránk utolsó pecsétjét megszerezve a Dunát és a Fellegvárat látva búcsúzunk az Országos Kék Túra 16. szakaszától.
Az eddig megtett 50 - 60 km-es szakaszok közül a legtöbb kilátópont mellett itt haladhattunk el, és rengeteg ikonikus helyen jártunk a Budai-hegységben és a Pilisben. A túra nagyon változatos források, szurdok, patakvölgy, döngölt gyors és sziklás technikás lejtő bőven található. Őszintén nagyon nagyon elfáradtunk a végére és azt érezzük, hogy ekkora távon ennél több szint már problémákat rejtene.
A Strava mérése szerint hegyikerékpáros kiruccanásunk során 65,4 km-t tettünk meg 1969m szintkülönbséggel és 7 óra 3 percet töltöttünk nyeregben.
Ha esetleg utánunk szeretnéd csinálni, vagy végig gyalogolnál a szakaszon a túranyomvonal gpx formátumát és rengeteg hasznos információt találsz az Országos Kék Túra oldalán. Ha pont a mi MTB útvonalunkat szeretnéd bejárni akkor ide kattintva töltheted le (nem tölthettem fel gpx-et, ezért zip fájlba van csomagolva)
Nézd meg a túra összefoglaló videóját:
Ha tetszett, oszd meg a cikket másokkal is és kövess minket Facebook oldalunkon, vagy Youtube csatornánkon, hogy a következő túráról se maradj le. Az oldal most készült, szóval csekély követőnk van ami elég gáz. Szóval csatlakozz, hogy érezzük nem csak magunknak írjuk a cikkeket.
Guruljatok legközelebb is velünk!
Hasznos linkek:
Kéktúra hivatalos oldala, ami minket is segített a felkészülésben
Teljes szakasz leírások az OKT oldalán:
Természetjárók Szövetségének oldala, amit azért kellett olvasgatni, hogy ez a cikk összeálljon
Relive oldala ahol a videót készítettük
Turistautak oldala, ahol általában a MTB túráink nyomvonalát tervezzük.
Straván a letekert túra adatai
Eddigi Kék Túrás tekeréseink:
OKT 10. szakasz Bodajk - Szárliget mountainbikeal
OKT 11. szakasz Szárliget - Mogyorósbánya mountainbikeal
OKT 11-13. szakasz Mogyorósbánya - Húvösvölgy mountainbikeal
