A családdal idén a Tátrában voltunk nyaralni. A mountainbike-nak ehhez maximum annyi köze van, hogy vittem magammal, hátha lesz egy kis időm tekerni az egyik este. Hát lett és egy igen saras mountainbike túrán vehettem részt saját hirtelen szervezésben, ahol végig paráztam, hogy egy medve lép ki az egyik bokor mögül.
Csütörtöki és szombati családi tátrai túránk között egy kicsit visszafogottabb napot tartottunk pénteken, ahol egy kis lanovkázás volt a program, némi lombkorona tanösvénnyel és megnéztük a Bélai-barlangot, no meg jót ettünk, de még így is a szálláson voltunk 6 órára, szóval előkaptam a hétfőn a Stravával megtervezett környékbeli mtb túra térképét, feltöltöttem a kilométer órámra és már indultam is.
Előre kell bocsássam, hogy a cikkhez bár feltöltöm az útvonalat, ha valaki nekivágna, mert éppen Jurgów környéké jár-kel, kimondhatom, hogy a területet nem éreztem kimondottan mountainbike barát helynek. Egyszer igen sok aszfaltot kellet a körbe tegyek, másodszor a kutyatartási szokások, hát hogy is mondjam nem városiak. Ez annyit jelent, hogy rengeteg tanya van, ahol az elterjedt sípcsont közép magasságú ebek egyszer csak kitörnek egy kapualjból és területvédelmi ösztönüknek engedve igen meg tudják kergetni a kerékpárost. Velem két alkalommal esett ilyen egyszer jó alapsebességem volt és a 40-el közeledő mountainbike elől azért elmentek a kis cukik, de egyszer a tüdőmet kiköpve 185-ös pulzussal menekültem hegynek felfele, hogy a kis drága a bokámba ne marjon.
A szállásról aszfaltos út vezetett az első kilátópontra, ahonnan már terepen gurulhattam néhol gumit ellepő sárban egy hegyipatakig, ahol bátran átkeltem és majdnem tengelyig merültem a vízbe és ezzel együtt lábat is mostam, de átértem a túloldalra és innen kavicsos úton betekerhettem a faluba.
Kiérve a műútra keresztül megyek egy nagyobb folyón, majd ballra fel megindulok továbbra is aszfalton sok faház és szénát hengerelő traktor között a hegytető felé. Elég ciki, mikor az ember már aszfalton mókuskeréken nyomja, de hát sajnos ez van, felküszködöm magamat a túra legmagasabb pontjára és a Kék jelzésen gurulok tovább.
Egy kicsit hullámzó kellemesen tekerhető földút végén kilátópont ahol a távoli Magast-Tátrára van kilátás, csodás hegyvonulat, nem mountainbike barát túrautakkal, viszont, ha túrabakancsba indulunk neki, akár 2000m feletti csúcsokra is felmászhatunk, mi a családdal egy 2120m-es csúcsot "hódíottunk" meg. Örök emlék.
Innen már csak lefelé vezet az út patakokon (lengyelül potok) keresztül és mellett és már vissza is értem esti túrám indulópontjára szállásunkra. Megúsztam, hogy medve vacsora legyek és egy kutya se mart a lábamba, ezért örömömben lecsutakoltam a bringát és elmentem vacsorázni.
Végső üzenetként a Tátra gyönyörű, menjetek el a családdal túrázni, de vigyétek a bringát is, mert egy esti tekerés is bele kell, hogy férjen a pihenésbe.
Ha tetszett, oszd meg a cikket másokkal is és kövess minket Facebook oldalunkon, vagy Youtube csatornánkon, hogy a következő túráról se maradj le. Az oldal most készült, szóval csekély követőnk van ami elég gáz. Szóval csatlakozz, hogy érezzük nem csak magunknak írjuk a cikkeket.
Guruljatok legközelebb is velünk!
Hasznos linkek:
Relive oldala ahol a videót készítettük
